Ami emberből van, az túl jó nem lehet, főleg, ha még meglehetősen alacsony, de igen, tudom, néha cukik a gyerekek.
Rumcájsszal ma ünnepélyesen kikocsikáztunk a Metroba. A nagy emberutálatunk és havi bevásárlásunk közepette a tisztítóeszköz soron rám nézett egy idegen, négy éves forma törp, és valami oknál fogva rettentő szimpatikusnak talált. A bevásárlókocsi fogságából segélykiáltásszerűen, ugyanakkor büszkén mutatta a vízfesték- és zsírkrétakészletét, valamint megkérdezte a nevem. Válaszoltam, majd tovahaladtam a soron, wc pumpa után kutatva. Lévén a törptulajdonos úr még nem végzett a dolgával, visszautamon újfent elhaladtam mellettük. Gondoltam, jó példát mutatok a rab kislánynak illemtanból, lezavarom a kötelező kört gyorsan: