A legfőbb főszereplők:

Vetési Ingrid – áramütött varjú, naplopó, fő szervező, ébresztőóra, a "gyerök". Reggelente vele kávézom az erkélyen.

Manka – ez én vagyok. Gyakran kerülök agyvérzés-közeli állapotba az emberek egyszerűsége, értetlensége, írástudatlansága és logikátlansága miatt. Emberkerülő, erdőjáró, madármentő, gombaszedő. A szerelmem szerelme.

Rumcájsz – a szerelem, amúgy meg madarász, fotós, aki szintén gyakran kap agyvérzést. Szintén az emberektől. Még nagyobb emberkerülő.

A közös halmaz: sokat olvasunk, de nem bulvárt. Könyveket. Szeretünk enni-inni, főzni, és messzire elkerüljük a gyorsétkezdéket, mer' mind szar. Ha van egy kis időnk, máris megyünk gombászni, madarászni, barangolni a pusztába. Nincsen tv-nk, nem is lesz. Gyűjtjük a régi tárgyakat – 50 éves a kávéfőzőnk. Nem hiszünk a homeopátiában, a mindent gyógyító szuperélelmiszerekben, a tudnodkell.info és hasonló oldalak agymosásában, a csillogó, baromira trendy diétákban. Abált szalonnát mindenkinek reggelire! Borzasztónak tartjuk a rajzolt szemöldököt és a műkörmöt, meg az elbaszott #hashtagelést. És úgy általában nem is rejtjük véka alá a véleményünket. Cinizmus, szarkazmus, irónia, pikírtség.

Vannak még anyukák, apukák, nagymamák, szám szerint hat, egyenlő megoszlásban, Rumcájsznak Csibészkéje, nekem meg testvéreim. Előbb-utóbb mindenki elő fog kerülni.

 Zsófidóri